Köszönet

Bár még van pár kép és hozzá tartozó story, ami feltöltésre vár, ezúton is szeretném megköszönni "Tulcsi" Tibornak a nagyszerű fotókat. A fehér hátteres képek zömét ő alkotta ( igaz a rozmaringosokat is, de így látszik a fejlődés:)))Meg én is látom, mennyit számít egy-egy jó fotó, amit én a sima kis filmes gépemmel vagy a telefonnal nem tudtam volna megoldani.

Az ő ötlete volt az egyes fotózások utáni "csalamádé" elkészítése, amikor  is minden jelen lévő alkotást egy kupacban lefotóztunk. Még egyszer óriási köszönet, és nem ígérem, hogy nem lesz több:)))

Csalamádé 1.

Csalamádé 2. 

Piroska és a farkas

Ha már Andinak van neki tetsző fülbevalója, biza Ági is szeretett volna.:) Változás csak annyi, hogy én választottam ki a gyöngyöket, a kezdetek helyszíne pedig a Balaton Salsa & Zumba Congress délutáni heverészése lett....volna, ha a nap kegyeskedett volna sütni. Mivel nem tette, így a parton való henyélés is elmaradt, és csak pár sor készült el a nagy műből, igaz abból duplén, hiszen Ági is beállt, hogy megtanulja. A tábor végére valószínűleg el is készült volna....helyette inkább hajnalig buliztunk, órákon röhögtünk és nagyon jól éreztük magunkat:)

De ami késik, az ugye......végül csak elkészült, a hozzá való csipkés medállal együtt. Újabb peyote őrület:), még jó, hogy azt mondtam  anno, nem lesz hozzá közöm.:)

és íme a boldog viselője:) a fülét kell nézni:)

Variációk zöldre és kékre - avagy a peyote őrület folytatódik

Volt egyszer egy salsa fesztivál Cegléden. Meg van egyszer egy Andrejka, aki nagyon szeretett volna peyote háromszög fülbevalót. Így bement és kiválogatta a gyöngyöket, keresett pár mintát a gugli segítségével és elhozta őket magával. A fent nevezett napon csak egy pár füli fűződött meg, és fel is lett avatva a buli alkalmával. :) ( persze fantasztikus színérzékem miatt az elején pár sornál kijelentettem, hogy ez szörnyű lesz, de hát ő fogja hordni......azért készen már én is szemezek eggyel:) Egyszerű és nagyszerű, semmi ördöngösség nincs benne, csak játék a színekkel.

A maradékkal már otthon szórakoztattam magam. Így aztán született egy ilyen:

meg egy ilyen:

És lett hozzá medál is, bár szerintem nem megy a kettő egymáshoz:)))) Szerencsére nem kell mindig nekem igazam legyen:)

Kaptam képet innen is:) Andi mamája hordja:)

Rózsaszín őrület

Ha peyote, legyen kövér!!! Blogokon böngészve pár lánynál találkoztam a csavart háromszöggel, de nem volt a jllemző, mindnekinél fellelhető medálok közül való. Szerencsére egyikük feltüntette a minta elérhetőségét, ami alapján nem tűnt bonyolultnak:peyote eltérő gyöngymérettel, ami csavarodást eredményez. A linket gyorsan megosztottam az indexes lányokkal, Judit meg is fűzte pár napon belül. Én vártam, hogy legyen időm, meg válogattam, milyen színből szeretném, illetve a jelenlegi gyöngyeim milyen lehetőséget kínálnak. Így választottam a halványlila- babarózsaszín -hematit-fehér verziót. A rózsaszín mondanom sem kell, kicsit sem az én színem.

Imádtam fűzni. Hihetetlen volt, ahogy elkezdett csavarodni a kezemben a medál , érdekes absztrakt formát alkotva. Mivel a rózsaszín kása rózsaszínné tette a lila delicat, ezért a medál második oldalánál lecseréltem piszkos lilára. Judit kiegészítő ábrájával a két oldal összefűzése pikk-pakk ment, persze ebben sokat segített, hogy anno a lukas háromszögnél sokat szenvedtem vele. 

Na ha valami, akkor ez gigamedál. Nagyobb az oldala, mint 5-5 centiméter. Bár már hónapok óta kész, nem vettem használatba, mivel nincs lánca. Egyre több blogon jelenik meg, de összesen egy esetben láttam olyan lánccal, ami illett volna hozzá. Mivel a medál mag nagyon robusztus é figyelmet követelő, valami olyan láncra van szükségem, ami kicsit elvonja róla a figyelmet, é ezzel harmóniát teremt. Persze egy raw hurka vagy egy hering-hurka remekül mutatna, de előbbit nem tudom még megcsinálni utóbbi meg rengeteg idő. Így ez a csoda még várat a debütálására.

Kétoldalas peyote medálok

Mivel menthetetlenül beleszerettem a peyote-ba, gondoltam uncsihugcsik is hadd élvezzék ennek gyümölcsét, pár próba medált készítek nekik. Így születtek meg ezek a kétoldalas medálok. Két hete amikor nálam töltöttek pár napot megkapták, és legnagyobb meglepetésemre nm volt vita:egyértelműen eldöntötték, melyik kinek kell, és mivel egyikőjüknek így csak egy jutott ő megkapta a gyöngyös fiolákat, hogy válasszon ki magának két színt, amiből ő is kap egy másik medált. Szerintem nekik lesznek szeptemberben a legvagányabb bizsujaik, de inkább nem arcoskodok:)

A 4 nap alatt a kisebbikről le nem vette volna a lila-narancsot, és folyton dicsérgette. A májam jól van, köszönöm:)

Peyote lukas háromszög

A peyote az a technika, amivel készült ékszereket minden gyöngyös blogban találhatunk. A technika, amivel a befoglalás miatt ismerkedtem meg, és úgy gondoltam sosem lesz hozzá közöm: pepecs, lassú, szöszölős, van nekem ehhez türelmem? Hát tuti nincs!!! Ami a befoglalásokhoz kell, az oké, de az sem túl változatos. Nem is beszélve a módszerhez szükséges gyöngyről, a delica-ról. Arany árban mérik még a snassz színeket is, nem beszélve a rafináltabbakról. 

Aztán a májusi Praktikában megláttam a háromszöget, persze egyből tudtam, nekem ilyen kell, kis időre félretehetem a peyote iránti ellenszenvem. Kitaláltam nekem fekete és ezüst kell, szívinfarktussal küzdve megvettem a gyöngyöket hozzá, kiszámolva, mit nem eszek akkor a héten:))). Kedvenc parkomban elővettem az újságot és..........és nem történt semmi. Már a leírás is olyan zagyva volt, hogy sírni tudtam volna. Hiába próbáltam elképzelni, mit is akarhat az írója, csak nem állt össze a kép. Nem búsultam, tudtam az indexes fórumon megjön a segítség. Ez is történt, megkaptam egy könnyen átlátható és olvasható mintát Judittól, ami alapján nekikezdtem. Aki ismeri a technikát tudja: egyesével kell a gyöngyöket felfűzni, és kifele haladva nő a szemszám...vagyis egyre lassabban halad az ember.Mivel peyote-ból ez volt az első ilyenem, szerintem napokon keresztül fűztem. Persze megszakításokkal, de akkor is. A két oldal megfűzése után az összeállítás sem volt egy leányálom, az akasztóról nem is beszélve. Persze az az én hibám, hogy előzetes ismeretek nélkül ugrom bele dolgokba, így fogalmam nem volt, hogy a páros és a páratlan peyote azért van különválasztva , mert másképp fűződik. Mindenesetre egy medálon sokat tanultam. Gigamedál lett, 5 centis oldalhosszal, igazán az én stílusom, hordom is rendszeresen.

Hab a tortán, hogy a fűzésekor végérvényesen beleszerettem a peyote-ba, és azóta is tart ez a szerelem, hihetetlen dolgokat lehet megfűzni vele, csak idő na meg pénz kérdése:)

Kékbogár, vagy mi:)

Az úgy volt, hogy Zuinak szülinapja volt. Én meg amióta fűzök, ha ajándékozok, és nőneműnek, az tuti valami ékszer lesz. Konkrét elképzelésem nem volt, csak annyi, hogy kék ( és narancssárga :) ) Gyöngyboltos kószálásaim alatt a konkrét vásárlások mellett nekem is megakad a szemem egy-két csinibb "kavicson" nagyobb gyöngyön, amiknek a sorsa a befoglalás lesz. Így került be a kosárba ez a cirmos kék nagy golyó is. Aztán ücsörgött otthon, mert nem tudtam befoglalni. Az istenért sem ment, mivel nem meghatározott és előre leírt gyöngyszemmel kell kezdeni, a lányok által ajánlott módszer pedig sehogy sem jött össze. 

Ilyenkor jön a kreatív barkácsoló nő, beszerez egy sublert ( szerintem minden női retikülbe kell alapnak, ja hogy nekem nincs is retikülöm vagy tán ridikülöm?:). Majd az ismert átmérők és gyöngyszámok alapján egy kis egyenes arányosság, osztás-szorzás, és már meg is van a kívánt gyöngyszám. Ahogy azt én elképzeltem......

Na szóval kikerekeztem a Szent István parkba - számtalan kreálmányom születési helyére - és nekiálltam nagy lelkesen. Nos, a csoda , hogy valami lett belőle: tekeredett, csavarodott, nem fért rá majd túl nagy volt. Befoglalással életemben nem szívtam ennyit, így szépen és nőiesen fogalmazva. Több óra küzdés eredményeként befoglalódott a golyó. Oké....és most? Itt vannak ezek a szép kis lándzsák, direkt csak pár darab, meg a droppok...díszítsünk. Majd találjunk ki valami medáltartót. A kész mű felett merengve voltak fenntartásaim. Úgy nézett ki, mint valami katonai érdemrend, csak gyöngyből fűzve. Végül egy sima galvanizált lánc mellett döntöttem, és kissé félve adtam át, jelezve, ha túl extravagáns szerencsére még tudunk rajta módosítani. 

Nem kellett:))

Szettesedve

Az első, egymáshoz illő darabokból készült szettem. Oka nagyon egyszerű: az idő! Elsőre a karkötő fűződött meg, Marlen tavalyi ( !!! ) születésnapjára. Mivel az első herringebone volt, amit csináltam, jóval lassabban haladtam a tervezettnél. Plusz ugye nem tudtam, hogy is kéne befejezni, ezért csak tettem ide, tettem oda, és úgy maradt. Mivel telt-múlt az idő, gondoltam, jön a névnap is, akkor bővítsünk, csinálok hozzá gy medált, egy fekete-fehér Kázmért. Ez el is készült, rögtön két eltérő példányban, mondván nekem is kell egy. 

Majd nézegettem, és úgy éreztem: nekem ez a medál bizony kicsi, vagy én vagyok túl nagy hozzá. Így elővettem a mintát, és átméreteztem eggyel nagyobb gyöngyökre, és elindultam levadászni azokat az egyes boltokban. Az eredmény egy gigamedál lett, amit megfelelő méretűnek tartottam magamhoz is, valamint könnyű volt fűzni a nagy gyöngyök miatt. Elnézegettem, és mivel már a névnap határideje is jócskán elmúlt az a fergeteges ötletem támadt, hogy fűzök még egy gigamedált, a kicsiből pedig legyen fülbevaló. Mivel Marlen  a hosszú láncokat szereti, ezért az övét hosszú gyöngyös láncra fűztem, és még az egy év letelte előtt meg is kapta:)

Kázmér

Kázmér nem egy pasi, na meg nem is egy macsek- pedig milyen jó macskanév is ez- hanem Vezsuzsi háromszög mintája. Kolléganőkkel a ki gyöngyös levezető délutánunkon fűztük meg az elsőt. Persze én ügyesen otthon hagytam a kiszemelt gyöngyök egy adagját, ezért Betti adott kölcsön áttetsző rózsaszínt. Összességében a kialakult színvilág nekem nem tetszett, az áttetsző gyöngy teljesen jelentéktelen lett ebben a mintában, és amikor elkészülve közöltem, hogy na akkor ezt lebontom, az egyik jelen lévő kolléganő feljajdult, hogy ne már, ez így pont tökéletes. Mivel neki bejött, ezért megígértem, fűzök hozzá láncot, és az övé. Nos.....izé....a lánc azóta is készül, ami késik nem múlik, és ha meglesz lesz jobb fotó is róla. Most csak a rozmaringos, ami sok ismerősből hörgést csalt elő a facebookon:) nem értem, miért:))))

A jobb oldali az első, áttetsző gyöngyös.

Hazaérkezés után előhalásztam a saját gyöngyeimet, és megfűztem olyanra, amilyenre terveztem. Szintén lánc nélkül, rozmaringgal fűszerezve:)

A minta egyébként szuper, de nekem kicsit küzdős a vége felé már a 15-ösökön való sok átmenet miatt.

Újabb herringe

Andrejkának készült szülinapi karkötő, memóriadrótra rögzítve. A karkötő megfűzése és a végleges forma között kb. fél év telt el, amire rájöttem, hogyan kéne a gyöngysapkát rögzíteni. Oké nem kapkodtam el:) Békata inspiráció.

Gerbera

A következő kis virágokat szintén az unokahúgaim kapták. Hiába, ők örülnek a legjobban annak, ha valami újat tanulok, mert a prototípus rendszerint náluk landol. Az eredeti minta Perle4u található meg valahol, de nekem a kolléganőm mutatta meg minta nélkül. lehet , nem is így kell fűzni, igazából nem nagy ördöngösség, ha az ember lánya már megtanult befoglalni. A lándzsa választék sajnos elég szegényes kis hazánkban, és nagyon kell figyelni a gyöngy kapcsolódó végére, hogy az beférjen egy delicányi helyre. Én ezt nem tudtam, ezért teljes lelkesedéssel vásároltam be hatalmas lándzsákat, amik alkalmatlanok voltak a medálhoz. Plusz tapasztalat, hogy a szirmok hajlamosak kócolódni, különösen az első sziromréteg áll össze-vissza, a második sor fogja kicsit helyrebillenteni őket. Otthon karácsonykor fűzögettem őket és kapták meg a lányok extra ajándéknak.

Az első példány, ami azóta lebontásra került:

És vágjátok ki az erdő legmagasabb fáját ezzel a kis... heringgel!

Békata blogjában találkoztam először a herringbone technikával készült karkötőkkel, és az általa képviselt színvilág azonnal megfogott. Újabb technika, újabb keresgélés. Először a kreatívvagyok oldalán talált leírás alapján próbálkoztam, nem sok sikerrel. Többszöri nekifutásra sem álltak úgy a gyöngyök, ahogy kellett volna, nem láttam hol a fonal vége, eleje, mit hova kell fűzni. Végül egy angol leírás hozta meg a sikert, ami után a fenti leírás is megvilágosult számomra. a végeredményt szeretem, a technika ellenben szerintem nagyon unalmas és lassú. Az eddig fűzött heringek mind valami egyéb tevékenység mellett készültek, megbújva a hátsó sorokban egy hosszú értekezleten, beszélgetés közben vagy társasjátékozáskor ( amiről utóbb kiderült, hogy pár embert heveny idegbaj kerülgetett emiatt, hogy nem a játékra figyelek 100%osan, de amire rám kerül a sor, úgyis átrendezik a táblát. Meg nőből vagyok vagy mi...tudok több helyre figyelni. :)

Az alábbi két karkötő az unokahúgaimnak készült, prototípus, ezeken gyakoroltam be . Mindegyik erősen csavarodó heringhurka, 4 szemes.

Granada, a tökéletes

Nővérem születésnapjára kérte a következő medált: türkiz és óarany színekben olyan virágot, mint az enyém.:) Ja, és legyen ám közepe is. Sokat keresgéltem a gyöngyöket, egyiket sem éreztem megfelelőnek, plusz a szín-handicap-em miatt el nem tudtam képzelni, hogy ez akár szép is lehet. Szerencsére tévedtem. Annyira, hogy majdnem oda sem adtam. Annyira, hogy akárhányszor felveszi, dicséret hegyeket zsebel be érte. Egyik, szintén fűző kolléganője csak annyit mondott rá: ezzel a medállal egy nagy hiba van.......hogy nem az övé:) Az első olyan munkám, amivel 100%-ig meg vagyok elégedve, szerintem is gyönyörű:)

Granada, a következő

A minta annyira megfogott, hogy kolléganőm születésnapjára elhatároztam, ilyet fűzök. Persze semmi nem megy simán alapon a 6mm-s fő gyöngyökkel megint gondba voltam. Lilát szerettem volna, de olyat nem is egyszerű kapni. Egyik színt sem érzetem megfelelőnek, így keresgéltem tovább. Eljutottam az Üllői úton lévő nagy gyöngyös boltba is, ahol végre megleltem a tökéletes bordós lila teklát. Mivel  boltban a gyöngyök méret nélküliek, az eladótól kértem segítséget, szerinte ez 6mm-is e. A válasz persze igen volt, s bár ott volt velem egy biztosan 6mm-s tekla, amit a választottal összehasonlítva kis eltérést éreztem, megvettem a hozzávalókat. Nagy lelkesedéssel álltam neki, de már az első pár egységnél éreztem, hogy valami nem stimmel: máshogy hajlik be a medál, lassabban, nagyobb ívben. Másnap ki is derült a turpisság, mikor a 12 egység nem ért össze, hogy a vásárolt tekla valójában csak 5mm-es volt. Nos igen, ennyit számít a méret. 

Végül 12 helyett 16 egységből összeállt a kész medál, aminek a közepe annyira nagy lett, hogy esélytelen volt megfelelő rivolit találni bele, ezért ez is lukas maradt. Extra hátrányként jött az is, hogy a megnövelt méret miatt lógva nem bírta tartani a karika alakot, hanem oválisba ment. Kolléganő mindezek ellenére nagyon örült neki, csak én voltam elégedetlen. Annyira, hogy nyár elején vissza is kértem tőle, és újra fűztem, kicsit más színű, de méretben jó teklával.:)

Előtte:

Utána: FOTÓ később:))))

Granada, első felvonás

Első látásra szerelem volt . Az eredeti is csodás, de a magyar oldalakon olyan színorgiába csapnak át a granadák, hogy csak ámultam, amikor nézelődtem és kerestem a mintát. Sokáig nézegettem, teljesen más módon  kell fűzni, mint az eddigi medálokat, és többféle gyöngy is kellett hozzá, ami egy újabb bevásárlást igényelt. Pluszba, ha őszinte akarok lenni, gondjaim vannak a színekkel: nem látom még így másfél év után sem, hogyan fog kinézni a kész darab, a számomra össze nem passzoló színek végül hogyan fognak harmonizálni egymással. Ezért a gyöngyök beszerzése nem volt kevés idő, és nem is voltam nagyon bátor , próbáltam egy szín árnyalatain belül mozogni. Ráadásul a neten fellelhető medálok nagy százaléka teklával készült, ami nekem valahogy nem tetszett. Az ásványgyöngyök beszerzése külön tudomány, így vártam. Amikor megláttam a Gyöngyszigetben  a nyers hús színéhez hasonlító színben pompázó 6mm-eket, tudtam nincs visszaút, nekem ilyen színű granadám lesz. A hozzá illő gyöngyök beszerzése váratott kicsit, valamint a középeső swarovski rivolit nem éreztem nagyon magaménak, ezért úgy döntöttem , kihagyom a közepéről, nekem bizony lukas medálom lesz. 

A minta nagyon könnyen átlátható és fűzhető, másodikra már szinte fejből tudtam. Mivel nem körkörösen fűződik, ezért szép lassan bontakozik ki az egész, ami engem például nagyon inspirált, hogy ne hagyjam abba fél úton. Nem állítom, hogy nem voltak gondjaim, különösen a befejezésnél, mivel én az utolsó pár lépést kihagytam, nem úgy állt a közepe, ahogy szerettem volna, és nagyon nyeklett össze-vissza, de az enyém volt:)

Természetesen nem kevés hibát lehet felfedezni benne, kis korrigálást igényel még.

Minta:Trytobe - Sabine Lippert

Sweety donut

Nagyon régóta szemezgettem ezzel a helyes kis fánk medállal is, amikor is rászántam magam a megfűzésére. 2010 karácsonyára készítettem el Zsuzsi barátnőmnek a rá annyira jellemző barna-bézs színekben. Készült hozzá később egy karkötő is hasonlóan raw technikával. Persze, hogy ne legyen egyszerű más a mintánál a képeket félrenéztem, és az istenért sem akart csavarodni a medál fánk alakra. A megfejtésben sokat segítettek az index fórum gyöngyös lányai, ezúton is köszönöm nekik a segítséget. Mivel nagyon tetszett beszereztem vagy 3 garnitúra eltérő színű gyöngyöt hozzá, de a mai napig nem fűztem meg az újabb medálokat belőle. 

Fotó lesz, ahogy sikerül visszaszereznem pár napra Zsuzsikától.

a karkötő rész

Még több shy smile

Nos, a képek elhelyezésével meggyűlt a bajom, ezért inkább több darabban rakom fel a shy-okat:)

A fekete egyéb verziók a barátnőimnek plusz nekem készültek karácsonyra, a képek rossz minőségűek, de csak ilyen van róluk. A narancs azóta megújult, ha elkészül, kép is lesz róla:)

Shy smile

Deeva népszerű mintája alapján készítettem én is több shy smile-t. Ha jól sejtem minden gyöngyös repertoárjában szerepel jó pár darab belőle, jól variálható, könnyen fűzhető, sikerélményt nyújtó mutatós darab, ami a választott gyöngyöktől függően a lezser tinis variációtól az elegáns, estélyi ruhával kombinálható darabig bárhogy kinézhet. Kezdőknek is melegen ajánlom, bár az első darabom elkészülése több órát vett igénybe, és még jó párat meg kellett fűzni ahhoz, hogy tudjam , hol a hiba, hogyan kell elérni, hogy stabilan álljon ( ez utóbbihoz én még a kész medálon egyszer végigmegyek a damillal; elég unalmas, de az eredmény miatt megéri a szórakozást, teljesen máshogy állnak azok a medálok, amiknél ezt megcsináltam.

Az első darabok egyike, Marlen piros medálja

Orsika karácsonyi medálja:

Minden kezdet nehéz...

Kb. 3 évvel ezelőtt egyik salsas barátnőm elkezdett fűzni, és megmutatta, mit készített: nem kellett sok idő, hogy elkezdjem bújni a gyöngyös blogokat, és megfertőződjek. Az út innentől nem volt sima és egyszerű. Sokáig méregettük egymást, én és a gyöngyök. Bementem a boltokba, gyönyörködtem, aztán a túlzott választék mindig elriasztott. És ezek csak a hobbiboltok voltak. Hogy létezik olyan, mint gyöngybolt, nem is gondoltam.

Aztán egyik Veritasos borkóstolón egy lány nyakában megláttam egy medált, ami nagyon megtetszett, és egyértelmű volt: nem boltban vásárolt műanyag bizsu, hanem fűzött ékszer. Az elfogyasztott borok jótékony hatásaként szóba elegyedtem vele, aminek az eredménye egy címcsere lett, és másnap elküldte a mintát tartalmazó könyv scennelt verzióját. Ekkor találkoztam először a kínai / japán mintákkal, ahol a hieroglifák tömkelegében teljesen esélytelennek találtam a boldogulást. Mivel nagyon tetszett, nem adtam fel, megpróbáltam kibogarászni, mire van szükégem, majd megállapítottam, hogy lila kásám van otthon ( mit tudtam én akkor, hogy kása és kása között mekkora a különbség ) ellenben 4mm csiszoltat be kell szereznem. Elkezdtem felkutatni a gyöngyös boltokat, találtam is párat a közelben. Bementem az egyikbe és elájultam: részben az áraktól ( egy zacskó 4mmes csiszolt tényleg 400ft?????????????és ebből nekem két zacsi kellett volna), valamint a számomra teljesen idegen elnevezésektől. 11/0, 15/0, 8/0, delica, toho és társai olyan ismeretlen világ hívószavai voltak, amiből én semmit nem értettem. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit meglepett, hogy a 15/0 az kisebb gyöngy , mint a 11/0:)

Az első nehézségek legyőzése után, boldogan a birtokomba került gyöngyökkel hazautaztam, és a képet bogarászva próbáltam megfűzni az első medált. Mivel megmutattam előtte a gyöngyös barátnőnek, tudtam: ez egy egyszerű minta...na mert ja....több órás kűzdéssel cérnára összehoztam  a dolgot, ami hibogott, sík volt és ronda. Ezt meg is osztottam Edóval, aki felvilágosított, hogy: 1: damilra fűzzek, 2: azért sík, mert az ábrán a szürke gyöngyök a már befűzötteket mutatják, míg a színesek az új, felvevendő gyöngyöket. Ja, ezt eddig miért nem mondta senki????? Lebont, szétvág, újrafűz, az új ismeretek birtokában. Sokkal jobb lett:) Azóta persze szétvágtam, mivel a felhasznált kása kínai össze- vissza méretű volt. Ugyanebből a mintakupacból fűztem még egy másikat, szintén kínai szalmával. Ez még megvan, de be kellett látnom: ha tényleg szépeket akarok készíteni, akkor annak meg kell adnom a módját és minden ájuldozásom ellenére meg kell vennem a jóval borsosabb áron mért minőségi szabvány gyöngyöket. Hát igy kezdtem el gyöngyös pályafutásom. ( a fotón az első csúnyaság van:)