Az úgy volt, hogy Zuinak szülinapja volt. Én meg amióta fűzök, ha ajándékozok, és nőneműnek, az tuti valami ékszer lesz. Konkrét elképzelésem nem volt, csak annyi, hogy kék ( és narancssárga :) ) Gyöngyboltos kószálásaim alatt a konkrét vásárlások mellett nekem is megakad a szemem egy-két csinibb "kavicson" nagyobb gyöngyön, amiknek a sorsa a befoglalás lesz. Így került be a kosárba ez a cirmos kék nagy golyó is. Aztán ücsörgött otthon, mert nem tudtam befoglalni. Az istenért sem ment, mivel nem meghatározott és előre leírt gyöngyszemmel kell kezdeni, a lányok által ajánlott módszer pedig sehogy sem jött össze.
Ilyenkor jön a kreatív barkácsoló nő, beszerez egy sublert ( szerintem minden női retikülbe kell alapnak, ja hogy nekem nincs is retikülöm vagy tán ridikülöm?:). Majd az ismert átmérők és gyöngyszámok alapján egy kis egyenes arányosság, osztás-szorzás, és már meg is van a kívánt gyöngyszám. Ahogy azt én elképzeltem......
Na szóval kikerekeztem a Szent István parkba - számtalan kreálmányom születési helyére - és nekiálltam nagy lelkesen. Nos, a csoda , hogy valami lett belőle: tekeredett, csavarodott, nem fért rá majd túl nagy volt. Befoglalással életemben nem szívtam ennyit, így szépen és nőiesen fogalmazva. Több óra küzdés eredményeként befoglalódott a golyó. Oké....és most? Itt vannak ezek a szép kis lándzsák, direkt csak pár darab, meg a droppok...díszítsünk. Majd találjunk ki valami medáltartót. A kész mű felett merengve voltak fenntartásaim. Úgy nézett ki, mint valami katonai érdemrend, csak gyöngyből fűzve. Végül egy sima galvanizált lánc mellett döntöttem, és kissé félve adtam át, jelezve, ha túl extravagáns szerencsére még tudunk rajta módosítani.
Nem kellett:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése