A peyote az a technika, amivel készült ékszereket minden gyöngyös blogban találhatunk. A technika, amivel a befoglalás miatt ismerkedtem meg, és úgy gondoltam sosem lesz hozzá közöm: pepecs, lassú, szöszölős, van nekem ehhez türelmem? Hát tuti nincs!!! Ami a befoglalásokhoz kell, az oké, de az sem túl változatos. Nem is beszélve a módszerhez szükséges gyöngyről, a delica-ról. Arany árban mérik még a snassz színeket is, nem beszélve a rafináltabbakról.
Aztán a májusi Praktikában megláttam a háromszöget, persze egyből tudtam, nekem ilyen kell, kis időre félretehetem a peyote iránti ellenszenvem. Kitaláltam nekem fekete és ezüst kell, szívinfarktussal küzdve megvettem a gyöngyöket hozzá, kiszámolva, mit nem eszek akkor a héten:))). Kedvenc parkomban elővettem az újságot és..........és nem történt semmi. Már a leírás is olyan zagyva volt, hogy sírni tudtam volna. Hiába próbáltam elképzelni, mit is akarhat az írója, csak nem állt össze a kép. Nem búsultam, tudtam az indexes fórumon megjön a segítség. Ez is történt, megkaptam egy könnyen átlátható és olvasható mintát Judittól, ami alapján nekikezdtem. Aki ismeri a technikát tudja: egyesével kell a gyöngyöket felfűzni, és kifele haladva nő a szemszám...vagyis egyre lassabban halad az ember.Mivel peyote-ból ez volt az első ilyenem, szerintem napokon keresztül fűztem. Persze megszakításokkal, de akkor is. A két oldal megfűzése után az összeállítás sem volt egy leányálom, az akasztóról nem is beszélve. Persze az az én hibám, hogy előzetes ismeretek nélkül ugrom bele dolgokba, így fogalmam nem volt, hogy a páros és a páratlan peyote azért van különválasztva , mert másképp fűződik. Mindenesetre egy medálon sokat tanultam. Gigamedál lett, 5 centis oldalhosszal, igazán az én stílusom, hordom is rendszeresen.
Hab a tortán, hogy a fűzésekor végérvényesen beleszerettem a peyote-ba, és azóta is tart ez a szerelem, hihetetlen dolgokat lehet megfűzni vele, csak idő na meg pénz kérdése:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése