Granada, a tökéletes

Nővérem születésnapjára kérte a következő medált: türkiz és óarany színekben olyan virágot, mint az enyém.:) Ja, és legyen ám közepe is. Sokat keresgéltem a gyöngyöket, egyiket sem éreztem megfelelőnek, plusz a szín-handicap-em miatt el nem tudtam képzelni, hogy ez akár szép is lehet. Szerencsére tévedtem. Annyira, hogy majdnem oda sem adtam. Annyira, hogy akárhányszor felveszi, dicséret hegyeket zsebel be érte. Egyik, szintén fűző kolléganője csak annyit mondott rá: ezzel a medállal egy nagy hiba van.......hogy nem az övé:) Az első olyan munkám, amivel 100%-ig meg vagyok elégedve, szerintem is gyönyörű:)